Eljött a szép húsvét reggele,
Feltámasásunk édes ünnepe.
Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
Pattognak a rügyek, s virít a virág.
A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt,
 gyöngyharmatot szedtem.
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

Hogy zúgnak szerteszét a nagy harangok!
Bongásuk mély titokkal van tele.
Mily gyorsan szállnak szél szárnyán a hangok.
Megtelik velük a lég tengere.

Hangjuk belekiált az éjszakába.
Minden harang, mint egy-egy érctorok!
Bong, egyre bong bele a nagy homályba:
Hát halljátok, hogy mit kiáltozok?

Feltámadott! - Ezt bongom, egyre, folyton,
Hadd szálljon a világba szét,
Halljátok meg városban, hegyen s ormon
Húsvétnak boldog üdvüzenetét!

Szeretnék én is ilyen harang lenni.
Hangomat vinné száguldva a szél.
Szeretném én is harangozni messzi
Húsvét üzenetét: hogy Jézus él!

Miért keresnéd Őt a sírba
Hisz nincsen ott, mert nem halott.
Halál bilincse szétszakítva,
Az Úr Jézus feltámadott!

A Golgotán volt az ítélet,
Ott győzte le a bűnt s halált.
A sírból most kikelt az élet,
Az ígéret valóra vált!

A Golgotán Ő meghalt érted,
Ó bűnös szív, ezt ne feledd.
A Golgotánál hajtsd meg térded,
És sírva sírj bűnöd felett.

De nagypéntekre jött a húsvét,
Örülj, ujjongj bűnbánó szív,
Az Úr életre kelve ismét,
Örökre él s életre hív!

 

Adjon a jó isten,
Boldog ünnepeket!
Mindenféle jókkal
Lásson el titeket.
Az öreg nagyapám
Ily köszöntőt hagyott,
Örvendjetek vígan,
Jézus feltámadott.
Öröm ez tinéktek,
Énnekem és másnak,
De én is örülök
A hímes tojásnak.
Adjanak hát nékem,
Néhány piros tojást,
Hogy jó kedvvel menjek
Az utamra tovább.'
'Rózsa, rózsa szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál.
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál.